Épület története

A pácini Mágochy–Alaghy–’Sennyey-kastély története

Mátyás király 1459-ben Tokaj várát és tartozékait, többek között Pácin falut elzálogosította Szapolyai Imrének, ezt követően a település egészen 1527-ig a Szapolyaiak tulajdonában volt. Ebben az évben I. Ferdinánd király csapatai Tokajnál legyőzték Szapolyai I. János király seregeit, ekkor a Habsburg uralkodó az elfoglalt tokaji és tállyai birtokokat egyik leghűségesebb hívének, Báthory Istvánnak adományozta. Az uradalmak tényleges birtoklása az ezt követő időszakban a mindenkori hadi helyzettől függött. 1537-ben Pácin és Karcsa a Serédy család tulajdonában lévő regéci vár tartozéka lett.

Serédy Gáspár 1553-as halála után a regéci–tállyai uradalom testvérére, Serédy Györgyre szállt. A felső–magyarországi csatározások ekkor is folytatódtak, és mivel Serédy György nem tudta biztosítani a regéci vár védelmét, így azt unokaöccsének, Alaghy Jánosnak ajándékozta. Alaghynak sikerült megfelelő anyagi erőforrást összegyűjtenie, hogy megtartsa katonáit és megerősítse a várat, amelyet Serédy György 1557-es halála után is a magáénak tekintett, és sikerült is elérnie, hogy jogilag is hozzá kerüljön a regéci uradalom, és vele Pácin is. 1560-ban a három Alaghy testvér, János, György és (I.) Menyhért adománylevelet és pallosjogot kapott az uralkodótól.

Alaghy János 1567-ben bekövetkezett halála után az uralkodó a barátját, Mágochy Gáspárt jelölte ki az Alaghy árvák gyámjának, így a regéci uradalom, amelyhez Pácin is tartozott, Mágochyhoz került.

János Zsigmond erdélyi fejedelem 1571-ben bekövetkezett halála után a három részre szakadt országban véglegessé vált az Erdélyi Fejedelemség különállása, így a keleti részekre fontos védelmi szerep hárult. Ez indíthatta báró Mágochy Gáspárt arra, hogy unokaöccsét, Mágochy Andrást arra ösztönözze, hogy Pácinban, birtokai középpontjában középkori alapokra egy várkastélyt építsen.

Mágochy András 1580-ban vette feleségül Alaghy János lányát, Juditot és lettek az első lakói az akkor megépülő pácini várkastélynak. A bejárat feletti kőtáblában az 1581-es évszám szerepel, de a fennmaradt levelezések tanúsága szerint a házaspár 1583-ban költözött be véglegesen az épületbe. Ebből az időből származik az eredetileg a kapu felett elhelyezett kőtábla, amelyen az alábbi szöveg olvasható:

DEO PROPITIO SERVATORE
AEDIFICIVM HOC AVSPICIIS FELICIBUS MAG(nifici)
D(omi)NI CASPARIS MACOCHII PATRVI SVI
ANDREAS MACOCHI F(ieri) FE(ci)T M:D:LXXXI
G.M A.M            

(Isten könyörületes őriző támogatásával ezt az épületet nagybátyja, nagyságos Mágochy Gáspár úr szerencsés segítségével készíttette Mágochy András 1581-ben)

A felirat alatti névbetűk Mágochy Gáspárra és Mágochy Andrásra vonatkoznak. Ez alatt a Mágochy család címere, körülötte pedig magyar nyelvű felirat látható:

BATORSAGOS AZ ISTENT FELNI
VEZEDELMES. W. ELLENE ELNI

A kastély belső díszítése a felépítés kezdetétől számítva még tíz évig eltartott. Erről tanúskodik az 1591-ből való, az emeleti folyosóra nyíló feliratos címeres ajtókeret. Ez az ajtókeret nem csak a belső díszítőigényről tesz tanúbizonyságot, hanem a kastély birtokosaiban beálló változást is nyomon követi. Az ajtókeret, amely csak töredéke az eredetinek, hiányosan maradt ránk. A keret latin nyelvű feliratának a harmadik sora ebben a formában értelmetlen, eredetileg négysorosnak kellett lennie:

PAX INTRAN – TIBVS SALVS
EXEV – NTIBVS
NON O POSSOMVS

(Béke a belépőknek
üdv a kilépőknek
nem tudhatjuk…)

A keret közepén az Alaghy család címere, a mancsában nyilat tartó farkas, alatta pedig az 1591-es évszám és egy FA monogram látható, amely báró Alaghy Ferenc nevére utal.

Mágochy András halála után ugyanis özvegye hamarosan férjhez ment báró Rákóczi Zsigmondhoz, a későbbi erdélyi fejedelemhez, akivel Mágochy András még apród korában, Perényi Gábor udvarában barátkozott össze. Az özvegy a kezén lévő jószágokkal a Rákóczi család birtokát növelte, Pácint és Karcsát azonban néhány más tartozékkal együtt apai részről való rokonainak engedte át. Így került a pácini kastély ajtókeretére báró Alaghy Ferencnek (+1612), a megözvegyült Alaghy Judit unokafivérének monogramja. Valószínűleg ő az, akihez a kastély díszítése is köthető.

Halála után báró Alaghy (II.) Menyhért királyi tanácsos, felső–magyarországi főkapitány örökölte az épületet. A Habsburg-párti főúr a Bocskai István erdélyi fejedelem elleni háborúkban jelentős haderő parancsnoka volt. Alaghy mint főkapitány ismerhette a Felvidék díszes reneszánsz épületeit, és maga is igyekezett várkastélyát az új ízlésnek megfelelően díszíteni.

Báró Alaghy (II.) Menyhért 1631-ben örökös nélkül hunyt el, így Pácin Karcsával és más környékbeli részbirtokokkal együtt a koronára szállt vissza; ezeket az uralkodó még abban az évben báró ’Sennyey (II.) Sándornak adományozta. Ettől kezdve 314 éven keresztül, 1945-ig a ‘Sennyeyek tulajdonában maradt Pácin.

’Sennyey (II.) Sándor egyik 1636-ban írt levelében „puszta háznak” nevezte az ekkor rossz állapotban lévő, talán a harcok során megrongálódott várkastélyt, amelybe először fia, Albert költözött be Révay Franciskával kötött házassága után, és tette uradalmi központjává. Miután 1675-ben ‘Sennyey elköltözött Pácinról, a birtokot megözvegyül sógornőjének, ‘Sennyey (II.) Ferencné gróf Széchy Mária Margitnak zálogosította el. A kastély első részletes leírása 1676-ban, ’Sennyey Albert halála után készült el.

Özv. ‘Sennyey (II.) Ferencné Széchy Mária Margit fiai, (II.) István és (III.) Ferenc 1714-ben megosztoztak apjuk és elhalt testvérük, (II.) Pongrác örökségén. Ekkor lett a pácini kastély déli része (II.) Istváné, északi része (III.) Ferencé. ‘Sennyey (II.) István II. Rákóczi Ferenc fejedelem generálisa, majd kancellárja megvásárolta testvére részét is. A báró jelentős átalakításokat végeztetett az épületen. Ennek emlékét egy töredékes kő őrzi. Ezzel a faragott kővel egy időben vésette ‘Sennyey a kastély dísztermének mestergerendájába az alábbi feliratot:

STEPHAN(us) SENNYE(y) DE KIS SENNYE RE PARARI CURA(vit) AN(no) 1687

(Kissennyei ‘Sennyey István újíttatta meg 1687-ben)

1724-es halála után fia, báró ’Sennyey (I.) Imre, majd 1737-ben tőle is fia, gróf ’Sennyey (II.) Imre örökölte a pácini kastélyt. A ’Sennyeyek ezen grófi ágának 1774-es kihalása után a bárói ág, báró ’Sennyey (II.) László örökölte az itteni birtokot. 1782-ben róla lányára, báró ’Sennyey Anna Máriára és férjére, báró ’Sennyey Jánosra szállt Pácin. 1804-ben renoválták és megerősítették a kastélyt.

A gyermektelen házaspár a férj testvérére, (II.) Antalra és az akkorra már elhunyt másik testvére, (I.) József gyermekeire hagyta vagyonát. 1822-ben ’Sennyey (II.) Károly megosztozott unokatestvéreivel, (III.) Istvánnal és (III.) Jánossal a család zempléni uradalmain. Ekkor vált szét a ‘Sennyey família a (II.) Károlytól eredő, később grófi rangra emelt bélyi ágra, valamint a (III.) Istvántól eredő, bárói rangon maradt pácini ágra.

’Sennyey (III.) István fia, ‘Sennyey (I.) Lajos az 1850-es években kezdte meg a kastély átépítését a romantikus historizmus stílusában. Ekkor helyezték át valószínűleg eredeti helyéről az 1804-ben még a kapu felett lévő Mágochy-féle kőtáblát, és ekkor telepítették a kastély körül elterülő parkot.  

1894-től idősebb fia, ’Sennyey (IV.) István, 1913-tól fiatalabb fia, ’Sennyey (I.) Miklós, majd 1944-től az ő fia, ’Sennyey (V.) István volt a kastély tulajdonosa.

A pácini kastélyt 1945-ben államosították, ezután különböző közfunkciókat látott el, eközben állaga folyamatosan romlott. Az 1960-as években történt kisebb régészeti feltárást és felújítást követően 1977 és 1987 között egy nagyobb, alapos szakmai kutatás és felújítás történt. A kastély ekkor nyerte vissza 16. századi formáját. Falai között azóta is a Bodrogközi Kastélymúzeum működik.